LEHAJT
LEHAJT, (le-hajt) ösz. áth. 1) Midőn gyöke az üzést jelentő haj! am. haj haj! vagy más üző indulatszóval lefelé terel, milyenek: czo, to, hü, hücs, stb. Lehajtani a gulyát itatás végett a folyóba. Lehajtani a ludakat a vetésről. Emberekre alkalmazva am. parancsoló szóval, vagy erőszakosan leűz, Lehajtani a gyermekeket a fáról, a szekérről. 2) Midőn a görbedést jelentő haj (kaj) gyökből ered, am. legörbít, Lehajtani a gallért. Lehajtani a szeget. Szégyenében Lehajtotta fejét.
„Lehajtom fejemet, kedves, az válladra,
Hullnak az könyeim hó szinü nyakadra.”
Hullnak az könyeim hó szinü nyakadra.”
| Népdal. (Erd. gyüjt.). |
V. ö. HAJT.
