LEGELŐL
LEGELŐL, ih. Közönségesen bevett szokás szerént am. legelső helyen, a többi előtt. Legelől ülni, menni, lovagolni. Máskép és szabatosabban: Legelül. T. i. ha a nyelvhasonlatra ügyelünk, az ől ól képzők inkább ezen kérdésre, honnan? az ül ul pedig inkább e kérdésre, hol? felelnek meg, melyek helyett azonban jobbára a helyjelentő ott ött használtatik, pl. Ki bújt az ágy alól. Az ágyban legalul v. legalatt szalmazsák van. Eléjött a kemencze mögől, most pedig az ajtó mögött űl. E szerént legelől annyi volna mint legelső helyről, de ezen értelme nincs szokásban, s helyette legelülről használtatik, legelül pedig am. legelső helyen. Ellentéte: leghátul v. legutól.
