LEGELŐ
LEGELŐ, (legel-ő) mn. és fn. tt. legelő-t. Ami legel. Tarlón legelő ürük. Posványos mezőn legelő bivalok. Mint főnév jelent oly mezőt, rétet, mely különösen arra van szánva, hogy a barom járja, és éljen rajta. Mátyusföldén: baromélő. Baranyában és a barkóknál lágyitva: legyelő. Legelőre hajtani az ökröket. A lekaszált rétet legelőnek felszabadítani. A határ egy részét legelőnek hagyni.
