LEBKE
LEBKE, (leb-ke, azaz leb-ěg-e, leb-ěg-ő) mn. tt. lebkét. A mi természeténél fogva, mint könnyü, vékony, hajlékony test, legkisebb mozgatásra megindúl és lebeg. Lebke pehely, levegő. Lebke pókháló. Ez nem kicsinyező, hanem gyakorlatos név, s a lebeg igének módositott részesülője: lebegő, lebege, lebge, s könnyebb kiejtéssel lebke, melynél még könnyebb az ugyanazt is jelentő lepke, mely saját értelemmel is bir. V. ö. LEPKE.
