LÁNGOS, (2)
LÁNGOS, (2), (mint föntebb) fn. tt. lángos-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Kenyértésztából kiszakasztott, minél vékonyabbra nyújtott; jól meg sózott, és zsírozott (szalonnázott) lepényforma sütemény, melyet a kenyér bevetése előtt a lángnál sütnek, midőn t. i. még a kemencze fűl; tehát láng van benne. Némely vidékeken: langaló. 2) A székelyeknél röviden: langos am. bolygó tűz, tüzes ember.
