LÁB, (3)
LÁB, (3), önh. m. láb-tam, ~tál, ~ott. Közönségesen ugyan két b-vel irják és ejtik: lább; de ezt tenni fölösleges, mert egy a főnevet jelentő láb, sajátlag lob szóval, épen úgy, mint les, les; nyom, nyom; zár, zár stb. igék és nevek egy alakban. 1) Mozog, megy, pl. téb-láb; mit tébsz-lábsz, tébtek-lábtok itten? 2) Különösen am. víz fölött jár, úszkál. Mint a vizen lábó hajó, és mint az égen repülő madár. (Telegdi). Habon lábó (Molnár A.). Könyvekben lábnak szemei. V. ö. LÁB főnevekkel, és lab elvont gyökkel.
