KÜZKÖDIK
KÜZKÖDIK, (küz-köd-ik) k. m. küzköd-tem, ~tél, ~ött. Mást üzve, majd visszaüzetve viaskodik, birakozik. E szó a hatásnak, és visszahatásnak gyakoriságát, folytonos voltát fejezi ki. Átv. ért. mondatik oly emberekről, kik egymást gyülölvén, minden alkalommal ujjat húznak egymással, kik folytonos perben, veszekedésben élnek, pl, a rosz testvérek, rosz házasok, rosz szomszédok; továbbá, kikben az indulat, érzékiség az észszel ellenkezik; vagy kik viszontagságokkal bajlódnak.
„Csak te vagy még ébren boldogtalanokkal,
Kiknek szivök vérzik, s küzködik bajokkal.”
Kiknek szivök vérzik, s küzködik bajokkal.”
| Ányos Pál. |
