KÜLÖNÖS
KÜLÖNÖS, (kül-ön-ös) mn. tt. különös-t v. ~et, tb. ~ek. Általán, mi a többitől valamely tekintetben különbözik, minek olyas sajátsága van, mely másban nem létezik, nevezetesen 1) Személyes, magányos. Különös meghivás. Különös beszélgetés. Ellentéte: általános, nyilvános. 2) A maga nemében kitünő, jeles, nevezetes. Különös borokkal, ételekkel kedveskedni a vendégeknek. Különös tisztelettel fogadni valakit. Ellentéte: közönséges. 3) Szokatlan, furcsa, ritka. Különös a te magadviselete ma. Különös egy ember ez a mi szomszédunk. Valóban különös! Ez különös eset; ellentéte: rendes, szokott, mindennapi.
