KÜLÖNÍT
KÜLÖNÍT, KÜLÖNIT, (kül-ön-ít) áth. m. különít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, per. ~s. 1) A többitől elválaszt, s mintegy különné tesz. 2) Azon jegyek, s tulajdonságok szerént osztályoz holmit, melyekben egymástól elütnek. Különíteni a hegye-, lelke- és aljadohányt. Különíteni becsük szerént az árukat. Elkülönít.
