KÜLÖNCZ
KÜLÖNCZ, (kül-ön-cz) fn. tt. különcz-öt, harm. szr. ~e. Általán mi a maga nemében a többi közől némi tulajdonságokra nézve mintegy magán áll, a többitől elüt, másoktól különválik. Nevezetesen jelent oly embert, kinek egész lénye s viselete sajátságos, ki az életmódban, viseletben, szóval a társas élet szokásaiban másokkal együtt nem tart. Ily különcz volt a régi bölcsek között a hordóban lakó Diogenes.
