KÍNA (3)
KÍNA (3), (azonosnak látszik kíva v. kéva törzsökkel kíván vagy kéván szóban); fn. tt. kínát. Régiesen: kéna, melyből szrámazott: kénál. ,Kína‘ szó különösebben Dunán túl divatozik, de másutt sem egészen szokatlan, s am. kedveskedés, mely által valakinek valamit elfogadás végett ajánlanak. Köszönöm a keetek kínáját, azaz szives ajánlását. Azért a kína ezen ajánló szóval jár: tessék, v. nem tetszik? köznépiesen: nem kell? azaz nincs kedved hozzá? mert a kell eredetileg am. kedves, tetszik. V. ö. KELl. Ezen értelemből az tünik ki, hogy kína származásához hűbben: kéna, és gyökeleme a kedélyre vonatkozó ke, melyből kény, kéj, ked, kegy is, magashangu képzéssel, kíván v. kéván pedig mélyhangúval ered. És így kéna am. másnak kedvére, kényére tett ajánlat, s kénálni valamivel valakit, am. kényére, kedvére hagyni, hogy használja amit ajánlanak neki. Némelyek értelmezése szerént: kénál am. nékál, melynek gyöke volna az ajánló ne! v. nesze! minthogy a kinálás ezen szócskával is szokott történni. E szerént ké-nál elemezve lenne: ne-kál, ne-og-ál, mint a no biztatóból lett no-og-at, nógat.
