KIAVÚL
KIAVÚL v. ~AVUL, (ki-avúl) ösz. önh. Avult, azaz korhadt, romlott, használatlan állapotra jutva, szokásból, divatból, keletből kivesz, vagy merő önkény által elmellőztetik, használatból kimarad. Ki a korral nem halad, kiavúl. Sok szó kiavult már nyelvünkből. Némely játékok, nemzeti öltözetek, szokások kiavultak. A mai divatvilágban a viseletek hamar kiavulnak. V. ö. AVÚL, AVIK.
