KIÁTKOZ
KIÁTKOZ, (ki-átkoz) ösz. áth. 1) Széles ért. valakit átokmondás által méltatlannak hirdet arra, hogy valamely felekezetnek, társulatnak tagja, részese legyen, s mennyiben rajta áll, ki is rekeszti. Sok gonosztettei miatt a világból is kiátkozták őt. Az atya kiátkozta háladatlan fiát. 2) Szoros ért. és vallási tekintetből véve am. valakit a vallás ellen elkövetett hűtlenség vagy bizonyos undok vétkek miatt innepélyesen a hivek egyesületéből kizár, kitilt, s mindazon előnyöktől megfoszt, melyekkel az igaz hivők, mint olyanok birnak. A hamis tanok terjesztőit kiátkozni az anyaszentegyházból. A templomfertőzőket, az apagyilkosokat kiátkozni. (Excommunicat).
