KIÁLTÁS
KIÁLTÁS, (ki-a-al-t-ás) fn. tt. kiáltás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valaki kiált, valamint maga a kiáltó hang. Kiáltással jelt adni. Meghallani a kiáltást. Hallgasd meg, Uram, kiáltásunkat. Nem ér egy irgalmas kiáltást (km.) azaz olyan kiáltást, midőn valaki irgalomért könyörög, midőn nem igen szoktak nagyon kiáltani. Nagy kiáltással megerőtette magát. V. ö. KIÁLT.
