KIALSZIK
KIALSZIK, (ki-alszik) ösz. k. 1) Tulajd. ért. csak határozottan használtatik visszaható névmással, vagy névvel: kialszom magamat, kialszod magadat, kialuszsza magát stb. am. az álmot teljesen bevégzem, az álmos állapotból egészen kimegyek; tehát kialudni magát am. többé álmosnak nem lenni, az álmosságon túl esni. 2) Kialudni a mámort, részegséget, bánatot, fájdalmat, am. addig vagy annyit aludni, mig a mámor, részegség, bánat, fájdalom egészen eltávozik, s mintegy kimúlik. 3) Átv. ért. mondjuk a) tűzről, s általán égő testről, midőn égni megszün, tehát mintegy kivesz, kimegy belőle a tűz, láng; b) az indulatokról és szenvedélyekről, midőn gerjedezni megszünnek, s a kedély csendes vagy érzéketlen állapotba megy által. Kialudt a szerelem tüze. Idővel némely szenvedélyek kialusznak. Kialudt kedvéből a dicsvágy. Kialudt az emberi és isteni szeretet szivéből.
