KEDVETLEN
KEDVETLEN, (ked-v-etlen) mn. tt. kedvetlen-t, tb. ~ěk. 1) Kinek jó kedve nincs, a legszélesebb ért. véve. Különösen: boszus, haragos, komor, szomorú, nehezen felviduló. Kedvetlen az öreg, olyan mint a láncz, ha fölveszik is jaj, ha leteszik is jaj. Kedvetlen a beteg, a kárvallott.
„Árpa kenyér keletlen,
N– N– kelletlen,
A vendége kedvetlen.“
N– N– kelletlen,
A vendége kedvetlen.“
| Néhai kortesgúnydal. |
2) Ami rosz kedvet csinál, ami nem tetszik. Kedvetlen dolog. Kedvetlen hír. Kedvetlen itélet.
