KEDVES, (1)
KEDVES, (1), (ked-v-es) mn. tt. kedves-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Akit vagy amit szeretünk. Kedves a gyermek az anyjának. Kedves dolog. Kedves vendég. Ki mit szeret, kedves az annak. Kedves gyereknek sok a neve. (Km.). 2) Különösen élünk vele a nyájas megszólitásokban. Kedves anyám, apám, néném, hugom, bátyám, öcsém, barátom. Kedves lelkem, galambom, angyalom, kincsem, rózsám, szivem, csillagom. Édes kedves. Ne haragudj édes, ne haragudj kedves galambocskám. (Népd.). 3) Szeretetre méltó. Jaj be kedves kis fiú.
