KEDVENCZ
KEDVENCZ, (ked-v-encz) fn. tt. kedvencz-ět, harm. szr. ~e. Aki vagy ami vonzalmunknak, hajlandóságunknak, szeretetünknek különösen kitüzött és kitüntetett tárgya. Gyermekeim között ez a kedvenczem. Ez az ember kedvenczem. Agaraim közől ellopták a kedvenczemet. Használják melléknevül is, s am. kedves, kitünőleg szeretett. Kedvencz tanulmánya a régiségtan. Kedvencz paripáját nyergelteti meg.
