KEDÉLYĚS
KEDÉLYĚS, (ked-ély-ěs) mn. tt. kedélyěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Mi a kedélylyel önhangzatban, rokonságban van, mi a kedélyre hat. Kedélyes zene, keringő. Kedélyes nyári lak. 2) Ki a külső benyomások, különösen a szívre vonatkozók felfogására hajlandó, pl. ki az örvendőkkel örülni, a szomorgókkal szomorgni, ki mások ügyeiben részt venni stb. szeret. Ellentéte a tompult, közönbös, részvétlen természetű.
