KARCZ
KARCZ, fn. tt. karcz-ot. 1) Hangutánzó, valamely kemény, tömör testen éles, metsző eszköz által csinált sértés. Megvan a latin carduus, caries, carmen (gereben), carpo, crates, a német kratz, kratzen, a tót skrabat, a hellen χαρασσω, héber 
persa kharas-íden szókban, s a szanszkrit karç és kars v. kart (= ‘hasít’) gyökökben. 2) Dunán túl, papi járandóság, melyet a pap házról házra szed, vagy szedet be a hívektől. Ennek gyöke vagy a körüljárást jelentő kar, vagy pedig az egész am. harács, mely ismét az arab khard (= költség, Vullers) török kharads (adó) szókkal rokon. V. ö. HARÁCS.
persa kharas-íden szókban, s a szanszkrit karç és kars v. kart (= ‘hasít’) gyökökben. 2) Dunán túl, papi járandóság, melyet a pap házról házra szed, vagy szedet be a hívektől. Ennek gyöke vagy a körüljárást jelentő kar, vagy pedig az egész am. harács, mely ismét az arab khard (= költség, Vullers) török kharads (adó) szókkal rokon. V. ö. HARÁCS.
