KAR, (2)
KAR, (2), önálló gyök; fn. tt. kar-t, tb. ~ok, harm. szr. karja. 1) Az egész kéz, meghajlott állapotban véve, vagy hajlékony tulajdonságát tekintve. A kéztőtől könyökig: alsó kar, a könyöktől vállig: felső kar. Erős, izmos, gyönge, erőtlen, meztelen, födött kar. Jobb kar, bal kar. Karjára venni, karján tartani, hordozni valamit. Karjait kinyujtani, öszekulcsolni. Tárt karokkal várni, fogadni, karjai közé szorítani valakit. Karon fogva, kar öltve sétálni. Minthogy a kar természeti alkotásánál fogva a könyöknél befelé hajlik, innen eredetileg nem egyéb, mint a kör gör szók mélyhangú módosítása. Rokonságai a csagataj karï, karu, mongol gar, török kol, szanszkrit karasz (kéz), hellén: ξειρ. Megjegyzést érdemel, hogy a szanszkritban az elvont gyök kar ‘mivel’ ‘csinál’ jelentéssel értelmeztetik. 2) Bizonyos czélból kört, egyesületet képező emberek testülete. Harmad személyraggal: kara. Énekesek, tánczosok, játszók kara. Karban énekelni, tánczolni, játszani. Karba ölve, vagy állva tanácskozni, társalogni. Tanítói, orvosi, zenészi kar. Mondatik szellemi lényekről is. Angyali, mennyei, égi karok. 3) Átv. a középületek, mint templomok, szinházak, tanácsteremek emeltebb kerülete a nézők, hallgatók, énekesek számára; szokottabban: karzat. Egyezik vele ez értelemben a hellen-latin: chorus. 4) Magyar törvényi értelemben jelenti a korona tagjainak testületét, mennyiben a köztanácsban részt vesznek. Ország karai. Karok és Rendek. A ‘karok’ nevezete alatt úgy látszik a négy főosztály értendő, u. m. 1. Főpapok, 2. Országnagyok, 3. Nemesek, 4. Szabad királyi városok; ‘rendek’ nevezete alatt pedig ezeknek, különösen a két elsőbbnek alosztályai, érsekek, püspökök, herczegek, grófok, bárók stb. noha a törvény szavai néha a két nevezetet fölcserélték. 5) Támasztékul, fogódzóul szolgáló korlát, kerítés, rúd stb. Szék, pad karja. Karfákkal biztosítani a meredek utat. 6) A lételnek, állapotnak minősége, különösen egészségi és vagyoni tekintetben. Gazdasága és minden épületei jó karban vannak. 7) Erő, hatalom. Van-e oly karod, mint az Istennek? Jób, 40. 4. Tárkányi Béla.
„Nincs, ki megállja szemét, s hademésztő karja
csapásit.”
csapásit.”
| Vörösmarty. |
8) A Tájszótár szerént Csikszékben hambárt is jelent, a midőn talán ‘góré’ szóból módosult.
