KALÁSZ, (1)
KALÁSZ, (1) (kal-ász) fn. tt. kalász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Jelent általán gabonafejet, melyben a gabonaszemek rejlenek; s azon szálkás hüvelykék, melyek a szemeket zárják, toklászok-nak neveztetnek. Zöld, éretlen, érett kalász. Búza- rozs- árpakalász. Üres, teljes kalász. Kalászokat szedni, gyűjteni. Némely tájakon kalásznak nevezik a törökbuza csövét is. Törökbúza v. kukoriczakalász. A müncheni codexben kalász szálka helyett használtatik. „Mit látod kedég a kalászt te atyádfia szemében, és a gerendát te szemedben nem látod?” S mind a müncheni, mind a bécsi codexben kalász helyett gabonafő áll. Egyezik vele a tót: klasz.
