KALANTOS
KALANTOS, (kal-am-t-os) mn. tt. kalantos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Mondják ittas, részeg emberről, kinek lábai ingadozva ideoda görbülnek, tántorogva lépnek. V. ö. KALAM, és KALANT. 2) Erdély több am. sirásó- és temetőtársaság szegényebb emberekből, néhutt mindennemű polgárokból. (Gáspár János).
