KALANGYA
KALANGYA v. KALONGYA, (kal-am-gy-a, kalam v. kalom, mintegy halom törzstől; latinul M. A. szerint: gelima, cumulus foeni, acervus); fn. tt. kalangyát. 1) Aratáskor kévékbe kötött, s a földön összerakott gabona. Szorosabb ért. egy-egy gabonarakás, melyet kereszt-nek hívnak, s mely különféle vidékek szokása szerént több vagy kevesebb kévéből áll, legtöbb huszonhat, legkevesebb kilencz. Kalangyákban fekütt még a gabona. (Kisf. Sánd.). Ha tűz támadván tövisre talál, és környülfogja a gabonának kalangyáit. (II. Mózs. 22. 6. Káldi). 2) Némely tájakon igy nevezik a petrenczébe vagy baglyába, v. máglyába rakott szénát, s egyéb takarmányt is. 3) A müncheni codexben am. kemencze. Úgy látszik azonban, hogy a kemencze alakja miatt neveztetik itt kalangyának, valamint sok helyen most is boglyá-nak v. boglyas-nak hivják a boglyához hasonló kemenczét. Túl a Dunán a kalangyát kepé-nek nevezik.
