KALAND
KALAND, (kal-am-d) fn. tt. kaland-ot, harm. szr. ~ja. Gyöke az egyenes vonaltól elhajlást, görbedést jelentő kal, melyből am képzővel származott kalam, azaz tétova járáskelés, csavargás; innen kalam-d, kaland jelent viszontagságot, mely különösen oly embereket ér, kik ideoda bolyongnak, görbe utakon, idegen vidékeken járnak kelnek; nevezetesen regényes eseményt, mely ilyetén vándorokkal történni szokott, pl. szerelmi viszonyokat, ellenszegüléseket, párviadalt, melyekkel a hajdani vándor lovagok élete kiváltképen bővelkedett, a franczia aventure, s német Abenteuer értelmében. Véletlen, ritka, meglepő kaland. Szerelmi, lovagi kaland. Sok kalandja volt. Kalandjait elbeszélni. Több kalandon által esni. Kalandokat vadászni. 2) A régieknél használtatott a latin calendae szónak kitételére is.
