KALÁN, (1)
KALÁN, (1), (kal-án, mandsu nyelven kuili) fn. tt. kalán-t. tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Eszköz, mely kerekded vagy hosszukás homorú részből (fejből), és hosszabb vagy rövidebb nyélből áll, s híg vagy kásás testek keverésére, merítésére, s az evőnek szájába adására szolgál. Különböző czéljaihoz képest különböző nevei vannak. Abárlókalán, főzőkalán, evőkalán, merítőkalán, kávéskalán. Fakalán, vaskalán, csontkalán, ezüstkalán, czinkalán, pléhkalán. A kömíveseknél: vakolókalán, melylyel a vakolómeszet a falra hányják. Minden lében kalán am. mindenbe bele ártja magát. A természetrajzban jelenti némely vízi madarak kalán alakú csőrét, innen kalános gém. Köz szokás szerént kanál-nak is mondják, de az elemzés szerént kalán az eredeti, mint a görbeséget, kerekdedséget jelentő kal gyök származéka.
