KALÁKA
KALÁKA, (kal-ó-ka, mintegy gyül-ő-ke, vagy kal-am-ka; V. ö. KALAM); fn. tt. kalákát. Igy nevezik a székelyek azon munkát, melyet többen összeállva gyorsabb munkával, nagyobb erővel végeznek, pl. midőn valakinek buzáját, szénáját az atyafiak vagy szomszédok, vagy jó barátok közös erővel néha zeneszó mellett is betakarítják, miért közös ebédet vagy vacsorát s olykor mulatsággal párosítva is kapnak. Kalákában szántani, gyüjteni, szénát, gabonát hordani, fonni.
„Szeressük mi híven egymást,
S így is érjük az aratást,
Kalákába is elmegyünk,
Pásztát is majd együtt viszünk.”
S így is érjük az aratást,
Kalákába is elmegyünk,
Pásztát is majd együtt viszünk.”
| Székely dal (Erdélyi J. gyüjt.). |
Abaújban, munkásoknak munka utáni megvendégeltetésök, és mulatságuk. Átv. ért. többeknek összeverekedése. Ugyan volt ám kaláka, azaz verekedés.
Rokonnak látszik vele a héber khalák (=divisit, sortitus eat) vagy török kalaba (multitudo).
