KALAFINTA
KALAFINTA, (kala-finta) ösz. fn. Két rokon eszméből álló festői kifejezés. A kala jelent hajlékonyat, görbedőt, könnyen forgót, a finta, sántikálót félre biczegőt. 1) Személy, ki ügyesen ide-oda forgolódik, tagjaival különféle mozgásokat tesz, különösen a végett, hogy másokat megcsaljon, tőrbe ejtsen, hogy szemök fényét elvegye, mint a szemfényvesztők tenni szoktak, innét máskép: csalafinta. 2) Jelenti magát a csalást, tőrbeejtést, ravaszságot, szemfényvesztést, melyet valaki az által ér el, ha ügyes forgolódásával mások figyelmét kijátszsza. Addig ütik, vétik a dolgot, addig hányják ide s tova a kalafintát, hogy ... (Pázmán Kal. 640. l.)
