KALAFA
KALAFA, (kal-a-fa) fn. tt. kalafát. Eredetileg kaló-fa az elavult kal igétől vagy kal gyöktől, mely görbeséget jelent. Am. kaloda. Kalafának nevezik, mert, akit kalodába zárnak, midőn kezét lábát becsiptetik, meggörbülve kénytelen ülni. V. ö. KALODA.
