KAKUK
KAKUK, hangutánzó fn. tt. kakuk-ot. Máskép: kukuk. Megegyezik vele a görög χοχχνξ, latin cuculus, franczia coucou, lengyel kukulka, német Guckguck v. Kuckuk, török kuku, kusi, finn käki stb. Vindor madár, mely tavasz elején hozzánk jő, s nyár vége felé eltávozik. Csőre csaknem gömbölyű, elűl kevéssé meggörbűlt, s oldalt kissé benyomott, nyelve nyílalakú és sima. (Cuculus canorus). A kakuk vagy kukuk hangot igen tisztán adja. Szól, kiált a kakuk.
„Kakuk, kakuk! hány esztendeig élek?
Sokat kakukolj, mert meghalni félek.”
Sokat kakukolj, mert meghalni félek.”
| Népvers. |
Átv. ért, gyermekjáték, kis fujtatóval, mely nyomkodás által a kakukéhoz hasonló hangot ad.
