KÁKA, (1)
KÁKA, (1), (kák-a vagyis kaj-ka = kaj-ga = kaj-og-ó azaz hajlóka, ami hajlik, hajladozik); fn. tt. kákát. Vizenyős helyeken, leginkább tavakban tenyésző növénynem a három hímesek seregéből, és egyanyások rendéből, jobbára sima, hajlékony és csomótlan száru. Fajai sokfélék: buzogánykáka, melynek teteje bugás; gyékénykáka, melyből gyékényeket kötnek; pintér v. bodnárkáka, melynek szára levelekre fosztható; lapos káka, molyva, mely valamennyi közt legvékonyabb, s legapróbb száru, stb. Kákán csomót keresni, am. haszontalan munkát tenni, vagy ott is gáncsot keresni, hol semmi sincs. Kákát aratni. Kákával födött kunyhó, ház. Káka között lakó békák.
„Káka tövén költ a rucza.”
| Népdal. |
