KÁDÁR
KÁDÁR, (kád-ár) fn. tt. kádár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Mesterember, ki kádakat, hordókat, sajtárokat, dézsákat, s több eféle faedényeket készít, máskép: bodnár. Németesen: pintér. Jelent a népköltészetben nevezetes személyt. Kádár históriája. „Fölemelé Kádár szemeit az égre, s mondta: uram Isten, légy segítségemre.” Kézai krónikájában olvasható, hogy midőn a húnok Ázsiából új hazát keresni kiindultak, maguk között egy ‘kádár’ nevezetű bírót állitának. A Budai krónikában szintén: „maguk között igazgatót (rectorem) állítván, ‘kádár1 nevűt a Torda nemzettségből.” Miből úgy látszik, hogy ‘kádár’ hivatal-, nem személynév vala. Az arab török kadï, mely csekély különbséggel egyezik kádár szóval, csakugyan bírót jelent. Szalay Á. gyüjteményében, egy 1558-diki levélben is olvassuk: „Egy emerni (emírné?) és egy kadia mind feleségével itt vagyon.” és Zrinyi Miklósnál:
„Azonban egy kadia oda érkezett.”
Ismét:
„Kadiának fejét függeszti két részre.”
