KÁD
KÁD, (magyar elemzéssel: ka-ad v. ka-ed azaz gömbölyü edény, gömbölyü eszköz vagy tartó) fn. tt. kád-at, harm. szr. ~ja. Megegyezik vele a héber kad, arab kadda, latin cadus, hellén χαδος szanszkrit kud v. kut (tartalmaz), innen; kutasz (edény), továbbá szinte a szanszkrit cshad (föd, takar) stb. Kerekded vagy hosszudad edény fából, kőből, érczből, mely folyadékok tartására, szüretelésre, fürdésre stb. szokott használtatni. Csomoszló kád a szőlőmiveseknél. Tejes kád, nagyobb fejő intézetekben. Fürdőkád. Serfőző kád. Víztartó kád a tűzoltó szertárban. Olajos kád. Csávás, cseres kád.
