KÁB
KÁB, elvont törzsök, melyből kába és származékai erednek. Gyöke rokon a csáb szóban levő csa gyökkel, mely az egyenes útról félretérést jelent, s melyből ered csáb-a, szintígy káb kába. Eredetileg káb jelent állapotot, midőn valakinek feje szédűl, súlyegyenét veszti, s átv. ért. midőn a lelki tehetség tompa, s rendes működésekre képtelen, vagy a megfontoló erő hiánya miatt határozataiban, itéleteiben ingadoz. A persában kháb 
am. álom. V. ö. KÁBA.
am. álom. V. ö. KÁBA.
