JÓSZÁG
JÓSZÁG, (jó-szág) fn. tt jászág-ot, harm. szr. ~a. Gyöke jó, képzője szág, mely egy a ság képzővel s egyedül a jászág és ország (eredetileg: ur-szág, ur-ság) szókban fordul elé, mi csangó magyarosan hangzik, kiknél susogó s helyett gyakran sziszegő sz divatos. 1) Szélesb ért. mindenféle vagyon, legyen az ingó, vagy ingatlan. Sok jászággal birni. Jószágairól végrendeletet tenni. Minden jószágát részént elpusztitotta, részént elrablotta az ellenség. 2) Dolog, portéka, áru. Micsoda jószág ez? Különös, furcsa jászág. Sok jószágot szállítanak a gőzösökön. 3) Szorosb ért. mezei földbirtok. Jószágot venni. Több vármegyében fekvő jószágokat birni. Papi, egyházi, nemesi, álladalmi jószágok. Jelent a földbirtokhoz csatolt lakhelyet is. Kiment a jószágára lakni. 4) Túl a Dunán am. vetés, gabona. Igen szépen áll a jószág. Még minden jószágom lábon áll. Learatni, betakarítani a jószágot. A jószágnak jó ára van. Alföldön jelent barmokat is, különösen szarvasmarhát, juhokat.
„Hej amaz az én rózsám,
Ama hosszú szűrben,
Szép asszony jószágát
Őrzi a mezőben.”
Ama hosszú szűrben,
Szép asszony jószágát
Őrzi a mezőben.”
| Népdal (Erdélyi J. gyüjt.) |
6) Köznyelven emberről mondják: gonosz jászág, hamis jószág. 7) A régieknél számtalanszor ‘jóság,’ ‘erény’ értelemben is fordúl elé. A Góry-codexben mind ezen mind ‘vagyon’ jelentéssel találjuk. „Inkább választották magoknak az gonoszságot a jószágért.” És „Oly embör, ki bemegyön szerzedbe (szerzetbe), eleszteb (előbb) Istennek adja mindön ez velági jószágát.”
