JÓLLEHET
JÓLLEHET, (jól-lehet) ösz. kötszó. Élünk vele oly mondat elején, mely által valamit ráhagyunk, megengedünk, mely ha az előmondatban áll, az utómondatot mégis, mindazáltal szókkal kezdjük, pl. Jóllehet a levegőt nem látjuk: mégis a testek közé tartozik. Jóllehet gyöngélkedő állapotban voltál: mindazáltal levelet irhattál volna. Néha ellenvető, ellentétes erővel bir. Jóllehet megmondottam mit cselekedjél: te mégis elmulasztottad azt véghez vinni. Fölcserélhető ámbár és noha kötszókkal. Midőn az utómondat előtt áll, annyit tesz, mint: pedig, holott, s ekkor az előmondat kötszó nélkül használtatik, pl. Ismét későn jöttél, jóllehet erősen meghagytam, hogy jókor itt légy.
