JOBBIK
JOBBIK, (jó-bb-ik) a jó mn. második foka, s am. jobb. Élünk vele, midőn vagy határozottabban akarjuk kimutatni a főnevet, vagy midőn a főnév után helyezzük. p. A jobbik szemét szurták ki, nem a balt. Két ruhája közől a jobbikat (nem: jobbat) lopták el. Ez a szemem, ez a jobbik, jobban kacsint mint a másik. (Népd.) Úgyanezzel élünk, midőn a főnevet egészen elhallgatjuk. Ismerlek, te vagy a jobbik.
