JER
JER v. JERE, parancsoló ige; többese: jerünk, jertěk, s am. jőj, jőjünk, jőjetek. Tájdivatosan: gyer, v. gyere, néhutt jersze, gyersze. Jer ide. Jer hozzám. Jere velünk. Többes első személyben: jerünk v. gyerünk. Jerünk no! Többes 2-ik személyben: jertek, v. gyertek. Jertek már. Rokon vele jár ige s a mongol nyelvben irrene am. járni.
