JAV
JAV, fn. tt. jav-at, harm. szr. ~a. A ,jó‘ melléknévnek tárgyilag, vagyis főnévül, s többnyire harmadszemélyi birtokraggal használt változata, általán jelent oly dolgot, tárgyat, mely jó. A gyümölcs javát kiválogatni, t. i. az egyes jó darabokat, melyek a többi között jobbak. Éltének javát már eltöltötte, t. i. életkorának azon részét, szakát, melyben legtöbb jót élvezett, teljes erejében díszlett stb. Ezt javára fordította, am. hasznára. Különösen: birtok, jószág. Apja után sok javat öröklött. Minden javát elpazarlotta. Továbbá dísze, folyama valaminek. Javában foly a munka. Javában aratni am. közép aratásban lenni. V. ö. JÓ.
