JÁRÓ
JÁRÓ, (jár-ó) mn. tt. járó-t. Aki jár vagy ami jár, gyakran vagy egymás után megyen. Gyalog járó utas. Kocsin, hintón járó urak. Lóháton járó csőszök, rendőrök. Későn járó óra. Gyorsan járó hajó. Könnyen járó kocsi. „Mend azhoz járov vagymuk,“ (mind ahoz [veremhez, azaz sírhoz] járó, [azaz menők vagy menendők] vagyunk. Régi halotti beszéd. Mint főnevet használják a folyók sekélyéről, melyet kocsin vagy gyalog át lehet gázolni, így Érsekujvárott a Nyitra vizén: Naszvadi járó, Gúgi járó.
