JÁRÁS
JÁRÁS, (jár-ás) fn. tt. járás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, midőn valaki jár. Sebes, lassú járás. Elfáradni a járásban. Egy járással két dolgot végezni. Az orvost minden járásért külön fizetni. 2) Út, melyen járni szoktak. Nem tudom a járást. 3) Mozgás, taglejtés. Szemek járása. Kerek járása. 4) Vármegyének egy-egy része. Komárom vármegyének udvardi járása. 5) Mezőség, melyen barmok legelnek. Birkajárás. Gőbölyjárás. Vadászoknál minden hely, hol a vad elvonúlt. Új járás, hol a vad szimatját az ebek még érzik. Öszvetételei: bejárás, kijárás, eljárás, közbenjárás, körüljárás, bucsújárás, határjárás, órajárás. Ezekben: tatárjárás, kuruczjárás, am. hadviselés, pusztítás. Nagy a híre, mint a tatárjárásnak, (km.).
