ÍZÉK
ÍZÉK v. IZÉK, (íz-ék) fn. tt. ízék-ět. Takarmányhulladék, maradék, pl. széna-, szalma-, kukoriczakóróból, melyet a marha a jászolban hagy. Néhutt: iszény. Izékkel befűteni a kemenczét. Az izéket kihordani a ganajdombra. A jó takarmányból kevés izék marad. Megeszik még az izéket is, csak legyen. Átv. szélesb ért. emberi eledel hulladékát is jelenti, köznép nyelvén. Gyöke a bütyköt, csomót, tört részt, tagot jelentő íz. Ettől különbözik: törek. l. TÖREK.
