Í, (2)
Í, (2), elvont gyökelem. Jelentése rokon a rövid i-ével, ú. m. 1) mozgást, mozgási hajlamot, képességet vagy bizonyos mozgás, hajlás által képzett alakot jelent az íj és ív szókban; 2) közelséget vagy közelre mutató ezekben: í-gy, í-m; 3) éles vékony hangjánál fogva metszést, vágást teszen az ír, irt igékben; 4) szintén éles hangutánzó az íz (gustus, sapor) névben, valamint a rokon szí igében, de amelyekben a sziszegő z vagy sz, mint szivási hangoknak is kétségtelen szerepök van, valamint 3) alatt az r-nek mint rovást és rontást jellemző, illetőleg utánzó hangnak is.
