IZZÓ
IZZÓ, (izz-ó) részesülő és mn. tt. izzó-t. Mondjuk égő testekről, melyek egészen áttüzesedtek. Izzó szén. Izzó vas. Vízbe mártani az izzó vasat, hogy aczélosodjék. Izzó vasat verni, gömbölyíteni, nyújtani, lapítani. Izzó tűzön sütni valamit. Izzó parázs, melynek még legkisebb szikrája sem lett hamuvá. Tájszólásilag, pl. Mátyusföldön: izró. Szélesb ért. igen forró, nagyon meleg, erős izzadással járó, pl. Izzó láz.
