IZSÓP
IZSÓP v. ÍZSÓP, fn. tt. izsóp-ot. Görög-latinul hysopus. Növénynem a kétfőbbhímesek seregéből és fedetlenmagvuak rendéből; hímszálai szétállók, bokrétájának felső ajaka rövid, lapos, az alsó három hasábu. Izsóptól czedrusfáig. (Km.), am. a legkisebb tárgytól kezdve a legnagyobbikig. Öntözz meg engem izsóppal és megtisztúlok. (50. Zsolt.).
