IZROM
IZROM, (iz-ram?) raghiányos fn. melyhez egyedül a ban rag járúl: izromban. Gyöke iz, melyből iz-og ige származik. Eredetileg lehet izom is, az r nyomatosság végett vettetvén özbe. Egy a tagosított időt jelentő íz szóval. Egy ízben, egy izromban. Több ízben, több izromban. Hány ízben, hány izromban? Innét izrom am. a tagokra osztott időnek egy-egy részében tett mozgás. Két izromban voltam ott.
A törökben iszr am. nyom, ösvény (vestige, trace).
