IZLET
IZLET, (iz-l-et) áth. m. izlet-tem, ~tél, ~ětt. Székely tájszó, am. tüszköltet. Máskép: iztet. Hangutánzó, mint tüszszent, tüszköl, t előtéttel, v. püszszent, prüszszent, p. v. pr előtéttel, mely néha szintén az utánzott hanghoz tartozik, s a német nieszen, n előtéttel. Egyszerü gyöke iz, izik igében.
