IVÓ, (2)
IVÓ, (2), (i-v-ó) mn. 1) Tulajdoníttatik személynek vagy más állatnak, midőn iszik. Serivő nemzetek. Kávéivó törökök. Ivó társak. Váluból ivó barmok. 2) Mondják tárgyakról, melyek ivóeszközül vagy italul szolgálnak. Ivó edény, ivó pohár. Ivó víz, am. inni való. Ez értelmben öszvetéve iratik: ivóedény, ivópohár.
