ISZONYÚ
ISZONYÚ, (isz-ony-ú) mn. tt. iszonyú-t v. ~at, tb. ~k v. ~ak. Fokozva: bb v. abb. Iszonyt gerjesztő; rettenetes, borzasztó, félelmetes; ádáz, kegyetlen. Iszonyú csatazaj, tengeri vész. Iszonyú ember. Iszonyú vad. Nagymondható szavaink egyike, mellyel, mint több másokkal, közbeszédben oly tárgyakat is szoktak jelzeni, melyekről legfölebb sok, nagy, rendkivüli jelzőket kellene használni, pl. o. Iszonyú sok pénze van. Iszonyú távolság. Iszonyú rosz bor stb.
