ILLENDŐ
ILLENDŐ, (il-l-end-ő) mn. tt. illendő-t, tb. ~k v. ~ek. 1) Minek belső természeténél, tulajdonságánál, képességénél fogva valamihez illenie kell vagy mi illeni fog valamihez, alkalmas lesz valamire. Ilyenek: állandó, mulandó, halandó, melyekben az állás, mulás, halás képessége vagy szüksége megvagyon. Mindenhová, mindenre illendő. Katonának, papnak illendő. Hivatalra illendő férfi. Ez nem hozzád illendő leány.
„Hozzád légyen illendő,
Ne légyen vén és meddő;
Ha gazdag: csak feddő;
Ha szép is – veszendő,
Mást néző, mást néző.“
Ne légyen vén és meddő;
Ha gazdag: csak feddő;
Ha szép is – veszendő,
Mást néző, mást néző.“
| Házassági ének a XVI. század vége körül. (Thaly K. gyüjt.) |
2) Az udvariasság, a társalgás bevett szabályaival megegyező; szerény, módos. Illendő magaviselet. Ez nem illendő beszédmód. Illendő külső, ruha. Illendő módon adni elé valamit.
